Költözés

Ennek is eljött végre az ideje, vége az egyetemista évekből rám maradt Jóbarátok jellegű össznépi együttlakásnak. Nem mintha annyira rossz lett volna, hiszen hozzám nagyon közel álló barátokkal laktam együtt az utóbbi években, de azért így a huszas éveim második felében már egyre inkább megfogalmazódott bennem az igény arra, hogy saját helyem legyen. Ráadásul macskatársammal költözök össze, vele úgy érzem nagyon jól megleszünk.

Sajnos lakásvásárlási terveim kicsit elhamarkodottnak bizonyultak, legalábbis a rendelkezésemre álló pénzösszeg tekintetében. Ráadásul elég nehéz mostanság lakáshitelt kapni, pláne alacsony önrésszel, tehát más megoldást kellett keresni. A lottóötösre való várakozás helyett a lakásbérlés lett a vállalható alternatíva; szerencsések voltunk és egy hét alatt találtunk egy megfelelőt. Már intézem az internet szolgáltatás áthelyezését és kértem árajánlatot egy költöztető cégtől, 24.000 Ft-ért átpakolnak a IX. kerületből a XIII. kerületbe.

Érdekes néhány hét előtt állunk, mert szinte teljesen saját ízlésünk szerint alakíthatjuk a lakás berendezését, és az IKEÁba járás mindkettönknek nagy hobbija, szóval végre kiélhetjük lakberendezői hajlamainkat. Veszélyes kombináció két otthont teremteni vágyó rákot beszabadítani egy bútoráruházba, attól tartok szigorúan korlátozni kell majd a rendelkezésre álló keretet...

Zenés továbbadós

Ugyan konkrét felkérést nem kaptam, de megtetszett a feladat. Trent Reznor (Nine Inch Nails) számaiból válogattam, a válaszok komolysága erősen változó. :)

1. Are you male or female?

Big Man With A Gun, Mr. Self Destruct

2. Describe yourself.

3. What do people feel when they’re around you?

A Warm Place

4. How would you describe your previous relationship?

Gave Up, Complication

5. Describe your current relationship.

We're In This Together 

6. Where would you want to be now?

Beside You in Time

7. How do you feel about love?

Even Deeper

8. What’s your life like?

Right Where It Belongs 

9. What would you ask for if you had only one wish?

Something I Can Never Have 

10. Say something wise.

What Will Change Everything? - The World Question Center

"Children are the R & D department of the human species. We grown-ups are production and marketing." (Alison Gopnik: Never-ending Childhood)

Megmacskulva

Szombaton jártunk a Macskulás nevű rendezvényen, ami jelentős elköteleződést tanúsít részünkről a macskák iránt, mivel a város másik végén, a Camponában volt. Megint sikerült a zsűrizés egy részét elcsípni, volt néhány ijesztő, meg számtalan cukin puha cica. Pár fotót is csináltam, a két legjobbat ide is kirakom.

 

Chartreux

A chartreux (magyarul karthauzi) jelenleg a kedvenc macskafajtám, valahogy annyira értelmes – szinte már emberi – tekintetük van. A Wikipédia szócikk szerint nagyon intelligensek is, arról sajnos nem ejt szót, hogy lakásban mennyire tarthatók. Majd utánanézek, egyelőre sajnos szóba sem jöhet háziállat tartása az albérletben...

Birman

Ezt a cicát nem tudom teljes biztonsággal azonosítani, mert elfelejtettük megnézni, hogy milyen fajta, de szerintem Birman lesz, mert nagyon hasonlít a belinkelt leíráshoz tartozó macskákra.

 

Geek-szoba

Megint zoli blogjára reflektálok, mert felvetett egy érdekes témát: a pasiszobát. Tudjátok, az a villanyvasutazós, meccset nézős és még ki tudja milyen maszkulinnak tekintett tevékenységet végzős szoba, ahova a férfiember visszavonulhat a világ elől, ha épp olyanja van. Hát én is elgondolkoztam azon, hogy milyen lenne az én geek-szobám...

Mint ahogy blogomból is kiderül, fő hobbim a zenélés, így a hatékony hangszigetelés és némi akusztikai feljavítás mindenképp szükséges lenne. Kifejezetten alkalmas efféle zajongási célokra egy alagsori szoba láttam is erre példát egy soproni családi házban: a gyerek pianínóját helyezték el egy ilyen szobában. Mondjuk volt egy jó nagy ablaka, ami akusztikailag nem túl előnyös, de a célnak megfelelt. Én inkább egy-két kis bukóablakra szavaznék, leginkább szellőztetési célokból. A funkcionális burkolat azonban nem kell, hogy az esztétikum rovására menjen, ugyanis egészen dekoratív akusztikai elemeket gyárt például az Auralex Acoustics, Sonic Print márkanév alatt. Saját megfelelő minőségű fotót is fel lehet tölteni, azzal is ugyanannyiba kerül - mondanom sem kell, hogy nem olcsó mulatság.

Ha már elkészült a szoba, akkor lehet behordani a sok-sok, geekeknek kedves cuccot.

• Hangfalak, méghozzá valami középkategóriás aktív stúdió hangfalak. Mondjuk ilyenek, vagy ilyenek. Opcionálisan hozzá passzoló subwoofer.
• Józan költséghatárokon belül state-of-the-art számítógép, zenélésre kihegyezve. Ha az Apple nem csinál hülyeségeket és továbbra is jóban leszünk, akkor legalább egy iMac, vagy inkább egy Mac Pro. Valamint plusz egy (Mac Pro esetén két) 24" monitor, mert amióta megtapasztaltam, hogy mennyivel jobb a sok pixel, azóta nincs visszaút.
• Jóféle audio interfész, itt aztán akkora és olyan gyorsan változó a kínálat, hogy nem is tudok hirtelen mit linkelni.
• Valamilyen középkategóriás AudioTechnica mikrofo, pop-shield, állvány. Bár nem szoktam énekelni, de zenész ismerősökkel sosem lehet tudni, jól jöhet ha van.
• Mindenféle audio szoftver, de nem vaktában össze-vissza, hanem tudatosan összeválogatva. Azért is, mert hajlamos vagyok szoftverért is pénzt adni, ha sokat használom és elégedett vagyok vele.
• Ha már említettem a villanyvasutazást, a zenész geek számára ezzel ekvivalens tevékenység a hardver kütyük tekergetése. Ezek számát is viszonylag alacsonyan szeretném tartani, de a jelenlegi kínálatból szóba jöhet egy Virus TI Polar-t meg egy Moog Little Phatty-t. Na jó, játékszernek még egy DSI Evolver Desktop is jöhet.
• A cuccok tárolására alkalmas állványok és egy asztal, ahol kényelmesen elfér minden.
• Kényelmes kanapé esetleg akár fotelekkel, ahol egyedül vagy akár többen is lehet lazítani egy kicsit.
• Valami szép nagy TV, hozzákötve egy sima 5.1 hangrendszerhez.
• Média lejátszó, de az okosabb, Linux-alapú fajtából.

Hát ez volna az én szerény geek-szobám.

Critical Mass, a Nokia N82 lencséjén keresztül

Munkából hazafelé jövet sikerült belecsöppennem a Critical Mass bringafolyamába, és ha már a múltkor értekeztem a Nokia N82 videós képességeiről, gondoltam csinálok néhány fevételt, hátha lesz használható. Az iMovie HD már kis is exportálta a videót, GIMP-ben megcsináltam pár képet, az eredmény alant megcsodálható.

Neuros OSD 2.0 HD - nyílt multimédia PC

Ma bukkantam rá erre a kis gyöngyszemre, ami az egyetlen érvényes érv amellett, hogy valaha is legyen TV a lakásomban. Érdeklődő geekek nézzék meg a kapcsolódó Wiki oldalt, a földi halandók számára érdekes infókat röviden összefoglalom:

 

• Linux operációs rendszerre és egyéb ingyenes és nyílt forráskódú szoftverekre (pl. a közismert VLC audio és video lejátszóra) épül.
• Internet csatlakozás a beépített hálózati csatlakozón vagy külön megvásárolt USB-s WiFi adapteren keresztül.
  
• Háttértárként beépített 3.5" SATA merevlemezt használ, de csatlakoztatható hozzá tetszőleges USB pen-drive vagy külső merevlemez is. Rendelkezik SD/MMC kártyaolvasóval is, ezzel megkönnyítve a digitális fényképezőgépekel és mobilok történő adatcserét.
  
• Képes analóg (VHS magnó, analóg TV, videókamera, stb.) és digitális (DVD-lejátszó, digitális TV, stb.) hangot és képet felvenni és MPEG-4 formátumban tárolni.
• Támogatott formátumok
• Video: ASF, MP4, MPG, MOV, AVI, WMV, MPEG-2, MPEG-4 és H.264
• Audio: MP3, OGG, AAC, AC3
• Kép: BMP, JPG, TIF, PNG
• Egyelőre csak a fejlesztőkészlet kapható (végfelhasználóknak nem javasolt), 249.99 USD áron.

Természetesen tovább árnyalja a képet, ha az ember esetleg játszani vágyik és beszerez egy PS3-at vagy XBox360-at, mert azok is rendelkeznek valamilyen szintű médiacenter funkcionalitással, még ha felvenni nem is tudnak. Szerintem a kompromisszummentes multimédia őrület receptje:

• Full HD felbontású TV, HDMI bemenettel
• Digitális HD TV vevő
  
• DVD lejátszó , HDMI kimenettel
• Neuros OSD 2.0 HD
• Ízlés szerinti konzol (PS3, XBox360, Wii)
• ... ja, és egy izmos 5.1 hangrendszer

Hasraütéses becslésem alapján 2 millió forintból már össze is lehet hozni... Igazán bagatell összeg, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy 4-5 év múlva nagyrészt eldobható.

Kütyükollekció

Zoli kütyüs posztja inspirált arra, hogy kicsit áttekintsem kütyügyűjteményemet, ugyanis jó geekhez méltóan felhalmoztam jópárat az utóbbi időben. Itt nem fogok kitérni a zenéléshez kapcsolódó kütyüimre, talán az is megér majd egy külön posztot.

Sokáig én is annak a híve voltam, hogy az integrált eszközök (mobilba zsúfolt mp3 lejátszó, kamera, stb.) ugyan sokmindent ígérnek, de végül csalódást okoznak, mert nem érnek fel a külön-külön, speciálisan kitalált célgépek színvonalával. Azonban pár hónapja nagyon jutányos áron hozzájutottam egy meglehetősen okostelefonhoz, és igencsak kellemes csalódásban volt részem. De ne szaladjunk előre, lássuk a kütyüket, kategóriákba szedve.

Laptop

Volt szerencsém régen egy kölcsönbe kapott ASUS laptopot hurcolni magammal, itt született az elhatározás, hogy a következő laptop legyen egy kicsit kompaktabb. Végül részben a zenélés miatt egy Apple MacBook-ra esett a választásom, szegényke még csak Core Duo processzort kapott, annyira korai modell. Persze igazából amire én használom, annál egyáltalán nem számít, hogy 32 vagy 64 bites a processzor, szóval mindegy is. Nekem nagyon bevált, a munkahelyi gépemet is lecserélték egy újabb generációs MacBook-ra, szóval Windows-mentesen élem mindennapjaimat.

Zenelejátszó

Még évekkel ezelőtt, amikor az iPod mini még menő volt, vettem egy szép ezüstös példányt a nyári keresetem egy részéből. Akkoriban a 4 GB kapacitás ekkora fizikai méretekkel ritka volt, de nekem már akkoriban is nagyon sok zeném volt... Szegény jószag kb fél éve lehelte ki lelkét és tért meg tervezőjéhez. Utódja egy iPod Classic 160 GB lett, változatlanul a tárolókapacitás és a megkedvelt iPod + iTunes életérzés jegyében. Valamint egyszerűen Magyarországon nem volt kapható olyan nagy tárolókapacitású hordozható zenelejátszó, amelyár/érték arányban akár csak megközelíteni tudta volna a 160 GB-os Classicot. Egyetlen hátránya az, hogy a csillogó hátlap pár nap alatt eléggé összekarcolódot, szóval venni kellett valami jó kis tokot neki, a választásom a Marware SportSuit Convertible-re eset. Persze Magyarországon nem tudtam megvenni (illetve akik hajlandók lettek volna megrendelni, azok elég vaskos haszonkulccsal dolgoztak volna), viszont eBay.co.uk-ról potom pénzért két nap alatt itt volt a csomag.

Fényképezőgép

Első digitális fényképezőgépem egy Konica Minolta Dimage X20 volt. Azért választottam, mert nagyon-nagyon kompakt volt és ehhez képest megfizethető is. Nagyon jól szolgált évekig, de 2006. végén az első fizetésemből vettem egy Fujifilm Finepix S5200-as gépet, mert már hiányoltam a nagyobb zoom-átfogást és a manuális beállítások lehetőségét. Ezzel a géppel azóta is jól elvagyok, a megapixel versenybe még jó darabig nem kívánok újra beszállni, szóval elég nekem ez az 5. Egyetlen hátránya, hogy kevésbé kompakt, mindenképp nyakban vagy táskában kell cipelni, nem lehet egykönnyen zsebrevágni.

Mobiltelefon

Amikor majdnem másfél éve véglegesítettek a cégnél, kaptam céges telefont, mégpedig egy Nokia E50-est kértem, mert már régóta álmodoztam egy Symbian S60-as operációs rendszerrel működő mobilról. Nagyon tetszett benne, hogy temérdek jó és ingyenes szoftvert lehetett telepíteni rá (pl.: MSN, GMail, tudományos számológép, stb.), valamint még jól is nézett ki.

Aztán pár hónapja, ahogy a bevezetőben is említettem, beszereztem egy viszonylag csúcsmodellnek számító Nokia N82-es telefont. Van ebben minden, kéremszépen: 5 Mp autofókuszos kamera vakuval, GPS ingyenes Nokia térképszoftverrel, médialejátszó, teljes értékű web-böngésző (nem csak WAP), kompatibilis a 3G és HSDPA szabványokkal (azaz pofátlanul gyors internetezést tesz lehetővé, ahol a mobilhálózat megengedi) és tud WiFi-t is. Ez utóbbi szerintem nagyon hasznos tud lenni, mert még mindig elég drága a mobil internet Magyarországon, arról nem is beszélve, hogy esetleg külföldre utazva milyen roaming-díjakat számolnának fel, ingyen WiFi meg lépte-nyomon van. A hozzá kapott 512 MB-os memóriakártyát hamar kinőttem, szóval beszereztem egy 8 GB-os kártyát, hogy egy darabig ne legyen gond ezzel. Erre rápakoltam egy teljes Európa térképet (kb 1.5 GB), néhány albumnyi zenét és a mobillal készített fotók is szépen eszik a helyet, szóval van létjogosultsága a 8 GB tárhelynek.

Némi használat után a belezsúfolt funkciókról ez a vélemény alakult ki bennem:

• GPS: aránylag pontos és hamar meg is találja a pozíciót. Sajnos a navigációs funkcióért fizetni kell, de mivel nincs autóm, a gyalogos tájékozódási igényeimet így is kielégíti.
• Kamera: szerintem ha valaki tisztában van a digitális fotózás alapvető fogásaival, akkor simán tud vele olyan minőségű képeket készíteni, mint egy átlagos árfekvésű kompakt digitális géppel. Bármikor elő lehet kapni és csinálni vele pár képet, esetleg videót, ha a helyzet úgy kívánja. Egyébként az általa készített videók minősége simán veri az új digitális fényképgépemmel felvett videókét.
• Zenejelátszó: Hangminőségében és használhatóságban nem veheti fel a versenyt az iPod Classic-kal, de az N82-est nem is zenemobilnak szánták. Ha épp az iPod nincs kéznél, de van egy sztereó headset vagy fülhallgató nálunk, akkor el lehet lenni ezzel is. Néha azon kapom magam, hogy hétköznap munkába menet otthon felejtem az iPod-ot és a mobilról hallgatok zenét útközben. Tekintve a város zajszintjét, teljesen észrevehetetlen a picit gyengébb hangminőség. Gondolkodom egyébként valami sztereó Bluetooth füles beszerzésén is, hogy ne tekeredjen mindig valami kábel a végtagjaim köré, amikor az életemért küzdve kapaszkodom a metrón. Az iPodhoz is kapható Bluetooth adapter, tehát mindkét lejátszóval használható lenne. Majd meglátjuk, egyelőre jó ez így is.
• Internet: a beépített böngésző még a Flash-el is megbírkózik, bár néha kicsit erőlködik szegény telefon processzora, mire kiizzad magából egy-egy komplexebb felépítésű oldalt. Eddig mindent meg tudtam nézni rajta, amit akartam, még a YouTube is megy rajta, igaz, hogy a mobilos változat.

 

Mint látható, igencsak meg vagyok elégedve a Nokia N82-essel. És bár nem fogja kiváltani sem a digitális fényképezőgépemet, sem az iPod-omat, szerintem mégis praktikus, hogy minden kéznél van, ha váratlanul szükség lenne rá.

[placeholder]

Épp csak benéztem statgépet nézegetni, majd döbbenten konstatáltam, hogy május óta nem írtam ide. Most már hamarosan meg fogom erőltetni magam, és írok. Fura dolog ez, ha zajlik az élet és volna miről írni, akkor meg idő nincs rá. Na, vissza is rakom a polcra a Kis Közhelyhatározót...

Új NIN album

Trent Reznor megint megcsinálta: bejelentette legálisan, ingyenesen letölthető 'The Slip' című albumát. Hangvételre némileg populárisabb, mint a pár hónapja kiadott Ghosts I-IV., ami inkább industrial-ambient kísérletezés, mint tipikus NIN lemez.

Regisztráció után rengeteg különféle formátumban (köztük 24/96 WAV!) letölthető itt: http://dl.nin.com/theslip

Mit meg nem tesz az ember a zenélésért – Mac OS X kernel extension hackelés

Tegnap teljesen véletlenül ráakadtam a megoldásra egy nemrégiben jelentkezett Liveos problémámra. A hibajelenség abból állt, hogy ha be van kapcsolva az AirPort (nem-Apple arcoknak: WiFi adapter) a MacBookon, akkor a Live borzalmasan elkezdett szaggatni, már aránylag alacsony CPU terhetség mellett is. Beletörődtem sorsomba: mindig kikapcsoltam az AirPortot, amikor zenélni támadt kedvem. Ám tegnap megtaláltam a megoldást: az Apple legutóbbi AirPort frissítése okozza ezt a jelenséget, és orvosolható azzal, ha visszamegyünk az előző verzióra. Egy lelkes Live user fel is töltötte a szükséges file-t, ami felül kell írni, aztán minden meggyógyul.

Lelkesen le is töltöttem, kicsomagoltam a ZIP-ből és felülírtam a kérdéses fájlt, majd nyomtam neki egy Repair Permissions-t, mert egyesek azt mondták, hogy szükség lehet rá. Újraindítok, erre reklamál, hogy nincs megfelelően telepítve a xxxxxxxx.kext file. Permissionök kézzel történő buherálása, fojtott káromkodás és legalább 10 ójraindítás után kimentem a router mellé és kábellel rácsatlakoztam, hogy keressek valami megoldást. Persze ugyanabban a topicban megvolt a helyes megfejtés is, csak végig kellett volna olvasni. Na sebaj, a helyes lépések tehát:

1. Töltsd le az AirPort Extreme Update 2007-004 csomagot innen: http://www.apple.com/support/downloads/airportextremeupdate2007004.html
2. Töltsd le és telepítsd a Pacifist utilityt innen: http://www.charlessoft.com. Csak trial verzió, de erre az egyszeri alkalomra megfelel.
3. Nyisd meg a Pacifist-et és a letöltött AirPort csomagot dobd rá az ablakára. Miután megnyitotta válaszd ki a legfelső elemet a megjelenő filestruktúrában, és kattinsd azt, hogy Install.
4. Indítsd újra a gépet, és örülj, hogy újra rendesen működik a Live.
   

MySpace-em

Meginvitálok minden kedves olvasót MySpace oldalamra, hogy ott megfüleljék legújabb feltöltésemmel háromtagúra hízott zenei portfóliómat.

Stolen Babies

Felfedeztem magamnak egy új zenekart, akik egészen sajátos stílust képviselnek. Nevezték őket már prog-pop-cabaret-thrash-quirky-goth-rock-stb.-nek, és szerintem egyik jelzőbe se tudnék belekötni. És miért is tenném, ha egyszer ennyire addiktív és jó zenét csinálnak.

Most majdnem elkezdtem elmélkedni azon, hogy miért is jönnek be nekem az ilyen hangzásvilágú zenekarok (Garbage, Nine Inch Nails, The Dillinger Escape Plan, hogy hirtelen kellően távolinak tűnő, de mégis az én fejemben elég közeli példákat hozzak fel)... De aztán arra jutottam, hogy most nem megyek bele, inkább elteszem az agyam aludni. 

Stolen Babies MySpace

Infected

 

 

A doromb óta valahogy nem jutott időm és szabad agykapacitásom blogolni, pedig épp az eseménydús élet adja a jó témákat egy bloghoz. Minő paradoxon...

Kütyüfronton az a helyzet, hogy túladtam méltatlanul hanyagolt Waldorf Pulse+ szintimen (rekordidő alatt, a hirdetés feladásának estéjén már el is vitték), az így befolyt összeget pedig egy régi álmomra, egy Access Virus C-re költöttem. Analóg guruk szemében kevésbé fétis, mint az előző, de beigazolódtak sejtéseim: az én szememben sokkal használhatóbb, mint a Pulse.

Doromb

Access Virus TI Snow

Jaj nekem, most olvasom csak, hogy ez a felettébb kívánatos kütyü is megjelenik a közeljövőben:

 

 

Ugyanaz a szintézis-engine van benne, mint a drágább nagytesókban, de kispóroltak belőle 4 audio kimenetet és egy rakás gombot/tekerőt/LED-et, és némi DSP teljesítményt is, mert csak 10-50 hang polifóniát ígérnek a specifikációban. Azt hiszem megvárom, hogy bejelentsék az árát, de nagyon csábító. A Waldorf Blofeldet sokkal nagyobb hírverés előzte meg, erről pedig jelen pillanatban csak egyetlen fórumtopic szól az egész interneten, és lehet, hogy a kiforrott Virus TI engine miatt sokkal megbízhatóbb és érettebb termékről van szó. A hasonlóság a Blofelddel persze nem lehet véletlen, konkrét konkurenciáról van itt szó, és a Waldorfnak sürgősen ki kell javítania az első széria hibáit, ha versenyben akar maradni. Persze az ár még nem derült ki, lehet, hogy ott derül majd ki a turpisság és a TI Snow sokkal drágább lesz. Remélem nem...

Hamar megtekinteni a hivatalos Virus TI Snow microsite-ot, nyálcsorgatás garantált...

Jó zenészkockához méltóan nemrég megint beindult nálam az adás-vétel. Megváltam régi, hűséges Sherman Filterbank 1-esemtől, mivel alig használtam már. Ezzel a 2007-es évben már a harmadik zenekütyümet adtam el (Roland A-33, U-220), bár igaz, hogy vásároltam is, egyrészt szoftvert (Ableton Live 6, Cakewalk Rapture), másrészt hardvert (Focusrite Saffire LE, Novation ReMOTE 61SL), végül néhány sample könyvtárat (Zero-G Firestorm, Big FIsh Audio Rush, Zero-G Total Rex) is. Basszus, most hogy így összeírtam, elég tekintélyes mennyiségű cucc... Így jár az, akire rászakad élete első fizető munkája, és van egy potenciálisan végtelen pénzt elnyelni képes hobbija.

A minap összeszedtem az itthon tárolt készpénzemet és beraktam a bankszámlámra, és megdöbbentem a rendelkezésemre álló pénzmennyiségen. Ebből megint lehetne egy rakás menő kütyüt beszerezni, de szeretném egy kicsit ésszel megközelíteni a témát, mivel egyrészt valamiből élni is kell, másrészt nem árt a jövőre is gondolni: lakás előtakarékoskodás, vésztartalékként szolgáló bankbetét, diákhitel mielőbbi visszafizetése, stb. Persze ezzel egyidőben különböző csinos kütyük is képbe kerültek, és most persze megy a nagy vívódás. Lássuk a jelölteket:

 

Samsung 205BW 20,1" LCD monitor

Ilyenem van a munkahelyen is, és nagyon meg vagyok elégedve vele. Igaz, hogy eddig kizárólag ezt használtam a laptop képernyője helyett, most átálltam kétkijelzős üzemmódra, és eléggé addiktív a dolog. Ezért tervezem a MacBook mellé beszerezni őt. Zenéléshez és úgy általánosságban a számítógép használatához nagyon hasznos lenne, bár ez egy újabb elköteleződés lenne a szoftveres zenélés irányvonala mellett. Ehhez kapcsolódva jól jönne egy...

 

Apple Wireless Keyboard

A külső monitor és a meglévő Apple Wireless Mighty Mouse mellé már csak ez kell ahhoz, hogy kicsit szabadabban rendezgethessem el a kütyüket az asztalomon, és csökkentsem a tekintélyes kábelköteget, ami már így is körbefonja az asztalt.

 

Waldorf Blofeld

Ez aztán egy különösen csinos kis szintetizátor modul. Van már egy Waldorf Pulse+ modulom, és a vele szerzett tapasztalatok alapján szívesen belekóstolnék a legfrissebb Waldorf kütyü világába. Árban verhetetlen, nem kell használtan vadászni, viszont mivel pár hete kezdődött csak a gyártása, még gyermekbetegségektől szenved, a Waldorfnak hosszú évekre visszanyúló tradíciója van e tekintetben...

 

Használt szinti

Meglehetősen tág ez a kategória, de egy ideje követem a magyar apróhirdetéseket és a német eBay-t, vannak olyan cuccok, amik beleférnének az árkategóriába (Access Virus B/Rack/Rack XL, Waldorf Micro Q), de egyelőre várok és figyelek.

No passion for fashion

Cicám és az élet által ihletve ezúttal én is a divatról fogok írni.

Amikor a Nyugatiban vártam, hogy betolják a vonatomat és végre felszálhassak, egy érdekes férfira lettem figyelmes. Egyik kezében aktatáska, másikban bizniszmobil és épp üzleti ügyben telefonált. Ez eddig rendben is lett volna, de megjelenését ezzel egyidőben fekete-narancssárga téli dzseki és olyan bájosan előnytelen norvég mintás sapka határozta meg. Ez a fura kombináció ihletett arra, hogy elmorfondírozzak arról, hogy az én öltözködési stílusom milyen evolúción ment át az évek során.

Az ovis-alsós éveket kihagynám, szerintem nagyon kevés fiúgyerek rendelkezik határozott elképzelésekkel ebben a korban az általa követendő divatirányzatokról, magyarul bizonyos keretek között a szülők határozzák meg az öltözködését. Aztán kamaszodva az amerikai nagynéni által importált, "menőnek" szánt pulcsik és pólók egyre kínosabbá váltak, de épp el voltam foglalva azzal, hogy nekem milyen rossz és mindenki utál, szóval nem volt kedvem divatozni. Aztán amikor 16 éves korom körül hirtelen lefogytam egy tíz kilót, hirtelen felmerült annak lehetősége, hogy akár jól is kinézhetek, itt kezdtem elkezdeni a saját stílus kialakítását.

Furamód az alapvető elvek azóta elég keveset változtak: a nadrág még véletlenül sem blue jeans, csak a mostanság divatos nagyonsötétkék volt képes megtörni a drapp és szürke nadrágok uralmát.
Anyagát tekintve lehetőleg vastag vászon (de még ezeket is idő előtt elkoptattam mind), és semmiképp nem kord. Valahogy már akkoriban irtóztam ettől az szerintem a bölcsész életérzéshez passzoló anyagtól, pedig még nem is jártam a BME-re... A pólók és felsők terén is a fekete, szürke, sötétkék és drapp domináltak, azóta ez némi szolid vérfrissítésen ment keresztül, részben Cicámnak köszönhetően, de nem érzem ezáltal megerőszakolva magam, sőt. Különös téma még a kabát, ugyanis amikor A. barátom pár éve az izraeli katonai télikabátról a fekete szövetkabátra váltott, alaposan meglepődtem, és némileg idegenkedve néztem az új ruhadarabot. Valahogy olyan "felnőttes" volt az én szememben, és nem annyira passzolt a viselőjéhez. Én mindig is a praktikus, többé-kevésbé vízálló kabátokat szerettem, még ha kicsit hordószerűvá is varázsolták viselőjét, tehát adott esetben kabát nélkül sem filigrán önmagam.

Itt érkezünk vissza a jelenbe, és a fekete-narancssárga kabátos üzletemberhez. Rá kellett döbbennem, hogy már csak pár évem van a hátizsákos, praktikusruházatos korszakból, harminc fölött már kevéssé hiteles ez a stílus, főleg, ha az ember ráadásul még őszül is, ezáltal is plusz éveket rakva magára a külső szemlélők szemében. Szóval újabb hosszútávú gondolkodnivalót találtam magamnak: hogyan újítsam fokozatosan a ruhatáramat? Főleg úgy, hogy nem is szeretek vásárolni...

Droidmobil

Csupán az egyenlő esélyek miatt megemlítem a Google Android-ot is, mint a jövő lehetséges mobil operációs rendszerét. Ehhez még tudtommal csak egy belső prototípus hardver van, de mögötte van a Google pénze, népszerűsége és marketing gépezete. Majd ha kicsit megnézegetem a technológiákat akkor nyilatkozom róla bővebben.

Karácsonyi projekt menedzsment

A Karácsony szépsége az, hogy ahhoz hasonlítható, mintha minden családtagnak és barátnak egyszerre lenne születésnapja. A vele járó stresszfaktor ha nem is a megajándékozandók létszámával egyenesen arányosan, de mégis jelentős mértékben növekszik.

Egyelőre csak néhány ajándékötletem van, de megvásárolva ezek sincsenek... Idén már szerencsére a pénz annyira nem téma, de az örök vadászat a jó ajándék után inkább idő és szerencse kérdése. Semmi kedvem személytelen tucatajándékokkal kiszúrni a többiek szemét, igyekszem előtte felmérni, hogy kinek mire van szüksége, esetleg minek örülne, stb. Ezzel elkerülhető pl. a család férfitagjainak ajándékozott és örökre a szekrényben porosodó nyakkendők tragikus sorsa.

Fel kell állítanom egy projekt tervet, hogy mikorra kell előállnom legalább az ötletekkel, aztán betáblázni magát a vadászatot. Egyre inkább hajlok arra, hogy amit csak lehet Interneten szerezzek be, nincs kedvem az ünnepi tolongásban szenvedni, minden kezemben táskával.

Nyílt szívű mobil

Mivel magam is részben nyílt forráskódú szoftverek fejlesztéséből keresem kenyerem Subway szendvicsem, ezért érdeklődéssel szemlélem az open source koncepció térnyerését az IT ipar minden területén.

Legújabb tetszetős találatom egy mobiltelefonokhoz fejlesztett nyílt hardver- és szoftverplatform: az OpenMoko.

Persze jelenleg még bőven nincs készen, egyelőre csak a fejlesztőknek szánt preview változat rendelhető meg, és folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a funkionalitás nagy rész nincs még benne. Ez furcsa koncepció lehet mindazoknak, akik nem az open source közösség szabályaihoz vannak szokva. A helyzet azonban az, hogy sok-sok lelkes fejlesztő/hacker van szerte a világban, akik pusztán hobbiból be fognak szállni a fejlesztésbe, ugyanis ebben a világban az számít, hogy hatással tudsz lenni azoknak a kütyüknek/szoftvereknek az evolúciójára, amiket használsz, egoisták építhetik a hírnevüket, szerényebbek megelégszenek azzal a kellemes, bizsergető érzéssel, hogy tettek valamit a világ előrehaladásáért, stb. Megannyi különböző motiváció, de a cél közös: együtt létrehozni valami jót.

Visszatérve a szóban forgó OpenMoko-ra, én drukkolok nekik. Talán még a Symbian S60v3-as mobilomat is lecserélném egy ilyenre a jövőben, ha valóban implementálnak mindent, ami ígérnek, pedig a Nokia új, minden létező technológiát intergráló smartphone-jai is nagyon szimpatikusak.

 

Running after deadlines...

Túlsúlyos informatikusok számára ideális megoldást nyújt az alábbi kompozíció:

Ez nem más, mint egy Treadputer, a treadmill = futógép és a computer = computer :) összevonásából. Úgyis jövőre elköltözünk a jelenlegi irodahelységből és a vezetőség vevő az érdekes egyéni javaslatokra, lehet, hogy bedobom az ötletet. Mondjuk lehetne egy ilyen munkaállomás, amit minden napra elő lehetne jegyezni, hogy mikor ki használja. Persze akik nem laptoppal dolgoznak azoknak macerásabb, de én igen, szóval győz az egoizmus: annál többször sétálhatnék rajta én. Igazából nem a testmozgás fárasztó mivolta akadályoz meg abban, hogy többet mozogjak, hanem az időhiány, ez a cucc pont az időfaktort iktatná ki. Csak ügyfelet/telefonhívást ne kelljen fogadni taposás közben...

Vissza a gyökerekhez

Tegnapeste váratlanul megszállt az ihlet. Épp egy remixelésre megkapott szám sávjait importáltam, amikor eszembe jutott egy jó kis zongoratéma. A bökkenő csak az volt, hogy az említett szám stílusa rock, az ötleté pedig old-school happy hardcore. Sebaj, új projektet nyitottam, betöltöttem a létező leggagyibb zongorahangomat (valami beépített Apple plug-inből), és hajrá. Egy órán belül összeállt a szám alapja, már csak a hangokon kell csiszolni egy keveset, aztán tovább lehet lépni a refrénen. Igyekeztem a Firestorm szintihangjait használni, de aztán rájöttem, hogy jobb lesz nekem saját hangokat tekerni valamelyik szintiben.

I has a MacBook

A comforting paw...

Hétvégi program

Már reklamációkat kaptam, hogy újabban lelassultak az események a blogom háza táján, szóval most pótlólagos posztolás következik.

Hétvégén voltunk a Szépművészeti Múzeumban, és megnéztük a Hundertwasser és a Picasso, Klee, Kandinszkij kiállításokat. Az előbbi különösen tetszett mindkettőnknek, különösen nagy hatással a hatalmas szőttesek voltak ránk, amelyek azonnal a bejáratnál sokkolják az arra járókat. Az egész kiállítás önmagában is egy művészi alkotás volt, az egyik hosszabb szöveg tanúsága szerint igyekezett követni Hunderwasser mester elveit és esztétikai értékrendjét. Ennek jegyében a teremben elhelyezett paravánok sem voltak egyesek, inkább kissé hullámszerűek, a festmények nem feküdtek rá közvetlenül a falra, hanem 10-15 cm-re elálltak tőle, kicsit alacsonyabban voltak felrakva, mint szokásos (ugyanis a mester szerint a képeit kicsit felülről kell nézni), stb.

Nem is értekezek tovább róla, hiszen képeket nehéz szavakba foglalni, szerintem érdemes megnézni, ha valaki fogyasztható, de mégis modern képekben szeretne gyönyörködni.

Másik nagy programunk a freeblog főoldalra is kikerült Óriási budapesti lángosteszt egyik győztesének kipróbálása volt (a Fény utcai piacon). A két lángososból csak a földszintit sikerült kipróbálni, mert a másik az orrunk előtt húzta le az ablakát, de nem kellett csalódnunk ebben sem. Az adagok mérete optimális, mert hölgyek is képesek megbirkózni vele, de az urak sem maradnak éhen, a sajtos-tejfölös lángosra a sajt elég jó szívvel volt adagolva és a kiszolgálás is rendben volt. Meg is állapítottuk, hogy ha egyszer a Mammutban járva besokallunk a pláza életérzéstől, akkor legközelebb csak kiruccanunk az egyik oldalsó kijáraton, és már el is merülhetünk a hagyományos magyar kaják zsírjában.

A CD halála: MP3 és vinyl?

Most találtam egy roppant érdekes cikket a Wired online magazin oldalán. A szerző azt fejtegeti, hogy az indie és kicsit underground kiadók és rajongóik egyre inkább kezdenek újra rákattanni a vinyl lemezekre. Állítása szerint sokan otthoni hallgatásra lemezt, hordozható eszközeikhez pedig MP3-at vásárolnak, akár ugyanabból a zenéből. Kitér arra is, hogy a CD minősége úgysem ér fel a vinyl minőségével (amit mindig is kételkedve fogadtam, szerintem inkább egyéni preferencia kérdése), így a CD kihalásra van kárhoztatva.

Na, itt álljunk meg egy pillanatra. A veszteségesen tömörített MP3 (AAC, Ogg, stb.) formátumú zenék hangminősége még a CD-nél is rosszabb, bár az én hallásom 192 kbps fölött még többszázezres közeltéri stúdióhangfalakon sem hallja a különbséget, nem hogy otthoni Hi-Fi cuccon. Ez esetben viszont miért hozza összefüggésbe a CD megjósolt halálát a hangminőséggel? A pótlására ítélt formátumok persze még bőven fejlődhetnek, vagy teljesen új szabványok is megjelenhetnek, de szerintem utódnak inkább a DVD-Audio vagy az SACD formátumok tekinthetők. A londoni Virgin Megastore-ban százával hemzsegtek a polcokon a fent említett nagyfelbontású audio lemezek, tehát feltehetőleg van igény rájuk, igaz, különösen a klasszikus és jazz rajongók körében. Az audio CD pedig még hosszú évekig megmarad a tömegek számára olcsó alternatívaként, legalábbis ez az én jóslatom.

Magyiról

Az imént olvastam egy annyira találó cikket az Indexen, hogy kénytelen vagyok belinkelni:

Magyi, apu beszélni szeretne veled

 

Klinikák - a Topmodell lelőhely

A második alkalomról már nem is bloggoltam, amikor összefutottam a Topmodell-győztes Nagy Rékával, de gondoltam a harmadik alkalom már több mint gyanús.

Szóval ha valaki szeretné hódolatát kifejezni a hölgy iránt, akkor jó eséllyel megteheti hétköznap reggel 9 körül a Klinikák metróállomás környékén, sőt, akár a metróban is. Bár szerintem nem olyan kiemelkedő tehetségű a hölgy, hogy ez megérje a fáradtságot, dehát egyéni perverzió kérdése...

Kés(el)és

Itt dekkolunk cégesen a Ferihegy 1-es terminál épületében, és várjuk, hogy 0:30-kor végre felszálljon a 21:30-ra betáblázott járatunk. Roppant szórakoztató volt látni a német utastársakat, ahogy hitetlenkedve röhögtek a kijelzőt szemlélve. A várakozást kellemesebbé próbálták tenni azzal, hogy kajajegyeket osztottak ki a járat utasai között, mi azon szerencsések közé tartoztunk, akik tudták, hogy hol lehet még elkölteni, ugyanis a földszinti kajabolt teljesen ki lett fosztva és be is zárt, tehát B tervként az emeleti bisztróba vonultunk. Tanulságos az árképzésük, egy 0,5 l-es ásványvíz 430 Ft, egy szottyadt szendvics 550 Ft, stb. De legyünk hálásak a Pannonnak, hogy a T-Mobile fizetős hotspotja mellett üzemeltet egy teljesen ingyeneset is a reptéri kocakockák számára.